Erdélyben jártunk…

2019. szeptember 24-27 közt a Határtalanul programnak köszönhetően osztályunkkal egy erdélyi kiránduláson vehettünk részt.
Iskolánk névadója, Vasvári Pál is ezen a vidéken született és halt meg, így az ő életéhez is kapcsolódó helyszínekkel ismerkedhettünk meg elsősorban. Gábor bácsitól és körösfői idegenvezetőnktől, Péntek Laci bácsitól sok érdekes történetet hallottunk róla és általában Erdélyről is.
Nagyon korán, reggel 6-kor indult a buszunk az iskola elől. Sajnos az idő borongós, esős volt a kirándulásunk során, de ennek ellenére iszonyatosan jó kedve volt mindenkinek. Nem hagytuk, hogy bárki rosszul érezze magát. Több órán keresztül utaztunk, míg Tiszavasváriba, Vasvári Pál szülőhelyére értünk, ahol rövid megemlékezést tartottunk koszorúzással. A határ átlépése után kezdtünk el figyelni a tájra, előbb dombok, majd egyre magasabb hegyek vettek minket körül. Érdekes volt az is, hogy 1 órával későbbre álltak a telefonjainkon az órák. A szállásunk Körösfőn volt, kb. 5 percre laktunk az A-sok szállásától, ahová reggelizni és vacsorázni is átjártunk. Nagyon jószívű, vendégszerető emberek voltak mindkét szállás tulajdonosai. Vacsorára mindig meleg ételt kaptunk, nagyon finom, különleges ízvilágú ételeket fogyasztottunk nagyon jó hangulatban. A kényelmes, szép szállásunkon 2-3 ágyas szobákban voltunk és volt egy nappali is, ahol közösen beszélgethettünk, játszhattunk esténként. Minden nap nehezen aludtunk el, mert minden este annyira jól éreztük magunkat, és kihasználtunk minden egyes percet, amit osztálytársainkkal tölthettünk, mert tudtuk, hogy ebben az évben csak egy ilyen kirándulásunk van.
A négy napos kirándulás alatt több helyen jártunk, ezek közül kettőt szeretnék kiemelni, melyek számomra a legemlékezetesek voltak. Az egyik a Kolozsváron töltött délután, amikor megnéztük a Mathias Rex nevű szoborcsoportot. Az emlékmű Fadrusz János alkotása, bronzból készült, Kolozsvár főterén található. Mátyás király Kolozsváron született, megnéztük a szülőházát is. Kolozsvár nagyon hasonlított Budapestre. A másik emlékezetes helyszín Nagyvárad volt, ahol hazafelé álltunk meg, hogy megnézzük a várat. Ezt Szent László király építette, az évszázadok folyamán többször ostrom alá került, majd mindig újjáépítették. A végső felújítás az elmúlt években történt, és mi megnéztük a múzeumként kialakított részt. A kiállításon láttuk a középkori vár makettjét, a falakon szép, az Erdélyi Fejedelemség idejéből származó domborműveket. A pincében ki volt állítva egy kínzószék, amely fából készült, és rengeteg szög állt ki belőle minden oldalról.
A kirándulás során az egyetlen dolog, ami megrázó volt számunkra, az a gyermekotthon volt. Sajnáltuk az ott élő gyerekeket, akiknek szülői szeretet nélkül kell felnőniük, és arra gondoltunk, mennyivel jobb a mi életünk.
A kirándulás során készült sok osztálykép, tájkép, és néha, amikor a busszal mentünk, csak néztem kifelé, a táj egyszerűen varázslatos volt, és arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, és hogy ezt az osztálytársaimmal tehetem, akiket szeretek, és ez nagyon jó érzés volt.
A kirándulás összekovácsolta az osztályközösséget, jobban megismertük egymást, barátságok szövődtek. A szabad programok, az esti felesz vagy mersz közös játékok, a csodálatos tájak, emberek felejthetetlenné tették ezt a pár napot. Az utazás minden egyes percét élveztem, és nagyon boldog voltam végig. Köszönöm a lehetőséget!

Király Noémi, Varga Laura, Boros Gergő 7.b osztályos tanulók