Az iskolai alapítvány nyakkendőt és sálat adományoz az elsős kisdiákoknak.
A felvétel hang nélkül készült!
Ha én kisiskolás leszek
télen, nyáron korán kelek,
táskám rendben, cipőm tiszta
nem fordulok azért vissza.
Beérek az iskolába
tárva nyitott ajtajába,
beülök a padba szépen,
el nem kések egész héten.
Bár vannak vagy huszonheten
a betűket megszeretem,
a leckémet tiszta lapra
elkészítem napról napra
Ha én kisiskolás leszek,
csoroghatnak az ereszek,
hullhat a hó a sapkámra,
én megyek az iskolába.
Isten veled, libikóka,
homokozó és mászóka,
oviudvar, déli alvás,
eztán emlék lesz csak – nem más.
Iskolás lett Laci, Sára
és a többi jóbarátja.
Anyu kezét szorongatva
lépnek be az iskolába.
Még egy puszi! Gyere értem!
És már nyílik a tanterem.
Szól a csengő, be kell lépni,
jól tudjuk, hogy nem kell félni.
Nagy zöld tábla, sok szép ábra,
s padsor vár a kisdiákra.
Elénk jön egy kedves néni,
tőle biztos nem kell félni.
Ő vár eztán minden reggel,
vele indul a napunk el.
Segít nekünk okosodni,
és fog rólunk gondoskodni.
Néhány hónap, s Miki, Panni
maga is tud már olvasni.
Év végén meg nincs más hátra,
készülni kell a szép nyárra.